Karikó Katalin - Mit adhat egy sikeres ember a jövő nemzedékének?

A sikerre való törekvés hosszú idő óta az emberi élet részét képezi. Ezt a tulajdonságot többek között ösztöneink is kódolják, hiszen azok az egyének, akik motiváltak voltak a túlélésre, valamint a reprodukcióra, eredményesebben szerepeltek az evolúciós versenyben. Céljaink elérésekor továbbá dopamin is felszabadul a szervezetünkben, amely jutalomérzetet közvetít az agynak, és aktivitásának szabályozásával képes annak mértékét is meghatározni, elvárásainknak megfelelően. Az előbb említett hormon tehát biokémiai módszerekkel ösztönöz a felfedezésre és az újdonságkeresésre. De hogyan és milyen formában tehetünk eleget belső késztetéseinknek, amelyek a siker elérésére sarkallnak minket? Ebben a cikkünkben arra igyekszünk választ keresni, hogy példaképeink és bálványaink hogyan tudnak hozzájárulni személyes kiteljesedésünk eléréséhez és vajon mennyiben befolyásolnak minket a külvilágból megismert példák?

„Szinte minden jelentős természettudományos díj kitüntetettje […] Egy újabb magyar, akit ma már az egész világ ismer, elismer és tisztel.” (Karikó, 2023: borító). Véleményem szerint Karikó Katalin azonban nemcsak tudományos teljesítményével, hanem példaértékű kitartásával és az emberek megsegítéséért tett erőfeszítéseivel vált kimagaslóvá. Az utóbbi időben egyértelműen rengetegen példaképüknek választották, tudományos és hétköznapi berkekben egyaránt.

Példaképünk kiválasztása nemcsak szakmai karrierünket befolyásolja, de magánéletünkre is mély hatást gyakorol. Gondoljunk csak bele, hogy gyermekkorunkban a szociális- és érzelmi fejlődésünkben mekkora szerepet játszott az utánzás és a szerepmodellezés. A beszédet, az egyes hétköznapi tevékenységeinket, de még személyiségjegyeinknek sokaságát is szüleink cselekedeteinek megfigyelésével sajátítottuk el. A szemlélés és az ezt követő másolás hosszútávon tartós szokásokat és viselkedési aspektusokat eredményeztek, amelyek idővel részévé váltak annak, akik ma vagyunk. Érdekesség, hogy a neocortex, az emberi agykéreg része, amely leginkább felelős azért, hogy egyedi, önálló személyekké váljunk, a legkevésbé „programozott” születésünk pillanatában. Továbbá egyénenként rendelkezünk tükörneuronokkal is, amelyek alatt azokat az agyi idegsejtjeinket értjük, amelyek egy bizonyos folyamatot irányítani tudnak, és akkor is képesek működésbe lépni, amikor egy cselekvést egy másik embertársunknál figyelünk meg. Az előbb említettek összessége arra igyekszik felhívni figyelmünket, hogy életünk során milyen kulcsfontosságú, hogy más tapasztalásaiból tanuljunk és következtetéseket vonjunk le.

Minden bizonnyal további intelligenciára vall, ha meg tudunk különböztetni pozitív és negatív példákat, annak tekintetében, hogy egyéni életünk során érdemes-e őket követni, vagy sem. Erre jelen esetben cikkünk alanya, Karikó Katalin saját tapasztalatával szeretnék példát adni. Az idézett szövegben a professzor asszony először édesanyjáról, majd pedig lányáról elmélkedik.

„Még mindig hallom a hangját: Azért vagy beteg, mert válogatós vagy. Azért, mert nem eszed meg a főzeléket, csak a nyers zöldséget. Azért, mert nem veszed fel a sapkát, ha hideg van. […] Minden azért volt, mert valamit rosszul csináltam […] Aztán odahajoltam Zsuzsihoz, megöleltem, és elmondtam neki mindazt, amire egykor én magam vágytam: Megpuszilhatom, ahol fáj? Megölelhetlek? Hadd vigasztaljalak meg, Csimbikém, hadd adjam meg neked mindazt, amit én nem kaptam meg, amikor beteg voltam.”

(Karikó, 2023: 42-43)

Jogosan felmerülhet a kérdés, hogy akkor mégis hogyan motiválhat minket eredményesen egy példakép? Véleményem szerint ennek egyik formája a saját tapasztalat részletes és tanulságos közvetítése, úgy, hogy a hozzáértő gondolat átemelhető lehessen egy másik egyén életébe. Erre többek között remek minta az alábbi idézet.

„Az osztálytársaim között voltak olyanok, akik fotografikus memóriával rendelkeztek, ami nagy ajándék, mert így nagyon könnyen lehet tanulni […] Én soha nem voltam ilyen. De már kisgyerekként megértettem valami nagyon fontosat: ami hiányzik a természet adta képességekből, azt szorgalommal pótolni lehet - nagyobb odaadással dolgozni, több órát rászánni, többet tenni érte, és nagyobb gondossággal.” (Karikó, 2023: 44)

Mindemellett nagy büszkeséggel jelenthetem be, hogy a professzor asszony személyesen üzent iskolánk elhivatott diákjainak, inspiráló szavait pedig az alábbiakban olvashatjátok:

„Diáktársaidnak, lányoknak, fiúknak azt üzenem, hogy: higgyetek magatokban, abban hogy tanulással szorgos munkával céljaitokat eléritek.

Fontos hogy kitartóak legyetek, az élet nem sprint hanem Marathon. Ne adjátok fel álmaitokat. Arra koncentráljatok hogy ti mit tehettek a céljaitok elérésére, és ne azon bosszankodjatok hogy másoknak mit kellene tenniük.

Az egészségetek és a boldogságotok a legfontosabb, ezért éljetek egészségesen, rendszeresen tornázzatok és jó ha már most megtanuljátok a stresszt kezelni.

Mindnyájótoknak azt ajánlom hogy találjatok olyan társat magatoknak aki segít abban hogy álmaitok valóra válljon.

Kívánok boldog és sikeres iskola évet.

Kati, a Nobel-díjas honfitársatok” (2024.01.23-ai e-mail üzenet)

A leírtak megfogadásán kívül érdemes lehet még egy szempontot figyelembe venni, ha a sikerről beszélünk. Vajon születésünkkor mindannyian egyenlő mértékben vagyunk „kódolva” rá vagy rendelkezünk olyan genetikai hajlammal, amely befolyásolhatja a rá való potenciált?

Az emberi genom, amely magában foglalja a teljes genetikai információnkat, olyan összetett és bonyolult rendszert képez, hogy szinte kiaknázhatatlannak bizonyul. Jelenleg is számos kutatás folyik bizonyos részeinek feltérképezésére, hiszen az örökléstan nagyon sok feltáratlan és megismerésre váró aspektussal rendelkezik. Abban, hogy mekkora szerepet tölt be a sikeresség kialakításában, még mindig nem lehetünk teljesen biztosak, de van egy-két tényező, amelyről már képesek vagyunk némi adatot is szolgáltatni. A tudományos érdeklődési kör kialakulásért például 46%-ban, az intelligencia mértékéért 40-80%-ban, a munkában való teljesítőképességért pedig 50%-ban a genetika felelős. Az említetteken kívül azonban van még egy érdekes komponens, amely jelentőségteljes lehet a vizsgált kérdés szempontjából, ez pedig az átlaghoz való regresszió. Ez a matematika jelenség azt a tényszerűséget foglalja magában, hogy ha egy változó egy adott pillanatban szélsőséges értéket mutat, nagy a valószínűsége annak, hogy a következő mért adat átlagközeli lesz. A mindennapokba átültetve a kijelentést, azt állíthatjuk, hogy például egy kimagaslóan sikeres szülőnek feltételezhetően kevésbé eredményesen teljesítő gyermeke lesz. A természetben azonban minden törvényszerűségnek van ellenpéldája is, tekintsük Karikó Katalin és lánya, Francia Zsuzsanna esetét, ahol egy Nobel-díjas kutatóbiológusról és egy kétszeres olimpiai aranyérmes evezőről van szó.

Bízom benne, hogy cikkem felkeltette az érdeklődésedet és kedvenc biokémikusunk szavaival élve sikerült némi útravalót is adnom a továbbiakban! Karikó Katalin sikerhez vezető útjából nemcsak hogy tanulhatunk, de úgy vélem, merítenünk is kell, ha már magyarként osztozhatunk vele a származásunkon. Ha valóban ilyen kulcsfontosságú szerepet játszik fejlődésünkben az inspirálódás, vegyük kezünkbe sorsunkat és tanuljunk tőle amennyit csak tudunk! „Azt mondom, hogy folytatnod kell. Növekedned kell. Tovább, a fény felé. Te vagy a lehetőség. Te vagy a mag.” (Karikó, 2023: 300)

Karikó Katalin (2023), Áttörések. Életem és a tudomány, ford. Fenyvesi Anna, Budapest, Helikon. 

Rozgonyi Gréta