Jól esett

Ezek a történetek valós személyek valós emlékein alapulnak. Egy közösségből származnak, kajakozunk. Igazából semmi jelentősége nincs annak, hogy mindhárom történet ugyanabból a társaságból származik, innen sikerült story-kat szerezni. Jó szórakozást.

Németh Lilien

A madár:

Elkeztem kajakozni. Nem ment annyira jól, de nyár közeledtével egyre stabilabb lettem a hajóban.

Kimentünk az öbölből a Kis-Dunára, ahol a sodrás és a hullámok meg sem közelítik az igazi veszélyes közeget, de mégis fél az ember egydül kint lenni. Próbáltam bennemaradni a hajóban, de hirtelen kipillantottam oldalra, a vízre. Nem beborultam, ahogy szoktam az óvatlan mozgásoknál, hanem megláttam valamit a vízben. Pont mellette mentem el, gondolkodni se volt időm, felkaptam és bedobtam a hajómba. Elkezdtem remegni, hogy mit csináltam, és minél előbb ki akartam jutni a partra. Egy ázott, félig élettelen madárfiókát találtam a vízben. Valahogy nagy megrettenésemben, hisz nem minden nap látni ilyen szerencsétlen élőlényeket, kievickéltem a stégre, és ott megmutattam zsákmányomat az edzőnek és a többieknek. Egy fekete kis madárfióka volt, aki nem egy kacsa, nem egy lúd, nem egy hattyú sarja, hanem valami földön kapirgáló, talán még repülni se tudó madár fiókája volt. Ilyenkor már éreztem, hogy jó ötlet volt nem kitenni a legközelebbi parton és sorsára hagyni, hogy megegyék a macskák, hiszen a mamája úgysem jön érte. Beraktuk a fiúöltözőbe egy éjszakára a madarat, adtunk neki vizet is, törölközőbe csavartuk. Holnap elengedjük.

Ősz lett, egy sikeres szezon végét ünnepeltük, ahol sok érmet hoztunk. A hajótárolóból kiviszem a hajómat, leteszem, és egy madárra leszek figyelmes. Egy szép, barna, valami óriási, tyúkszerű kaparólábakkal rendelkező állat sétál el előttem. Felismertem benne a madarat, amit nyár elején megmentettem. Ezek szerint jól tettem, hogy nem hagytam sorsára.

Jól esett, hogy valami, amit csináltam, kamatozott az életben. Ő kapott egy új esélyt, új környezetben, én pedig megbizonyosodtam, jót tenni jó.

                                                                                                                                                  Lili

Elsüllyesztett kajak:

Legjobb barátommal, Bercivel kajak párosozni szerettünk volna. Igaz, van köztünk 2 év, fiatalabb vagyok nála, így versenyeken nem mehetünk együtt. De mi kipróbáltuk.

Egy nehéz, piros, egész stabil hajóval indultunk útnak. Egyesben sem vagyunk valami jók, a páros pedig elég nehéz, borulékony. Kimentünk vízre, és azon nyomban beborultunk. Szerencsére meleg, nyári idő van, így csak a szél zavart meg, hiszen vizes ruhában kihúzni a hajót kicsit kellemetlen. Visszaültünk, és mentünk néhány száz métert. Semmi baj sem volt, kicsit nehézkes volt benne maradni a hajóban, de már egészen eltávolodtunk stégtől. Hirtelen megdőlt a hajó, és ismét belezuhantunk a vízbe. De akkor más is történt azon kívül, hogy vizesek lettünk.

Ez a Beni milyen egy béna gyerek! Rátámaszkodott a vízből a hajó elejére, és az nyitott beülőrésszel a vízbe fordult. Megtelt a hajó eleje vízel, és akármennyire tartottam a hajó végét szintén a vízből, Beni nem tudta a víz és a hajó súlyát megtartani, így belemerült a test eleje az iszapba. Nagyon megijedtem.

Nagyon megijedtem. Mi lesz, ha végleg elsüllyed? Ha kihúzzuk, és kettétörik?

10 perc keserves izommunka után sikerült partot érni vele. Tiszta hínár és iszap volt a hajó velünk együtt. Elraktuk a kajakot, és Berci beviharzott az öltözőbe. Utána mentem, mert épp dinnyét osztott az edzőnk, megkérdeztem volna, hogy kér-e. Bezárta a wc-ajtót, és morgott valamit, hogy tűnjek innen. Onnantól elmosódott voltam a nap további részén. Megbántottam a barátom, pedig nem is akartam, elsüllyesztettünk egy hajót, ami az egyesület tulajdona volt, és ugyan egyikőnknek sem, és a hajónak se lett semmi baja, mégis maradandó sérülés a lelkünkben, hogy balul sült el az első közös evezésünk.

Hallottam, ahogy a hátam mögött összesúg a lány ikertestvérével, hogy ezt a párost nem fogja többet erőltetni. Rosszul esett, hogy a barátom csalódott a képességeimben. Jött a hétvége, és szomorúan ballagtam haza. Azon gondolkoztam, hogy meg kéne lepni Bercit valamivel, amivel eloszlatom a kételyeit. Szerettem volna megtartani a barátságát. Így bementem vasárnap az első utamba kerülő üzletbe, és vettem egy csokit neki.

Annyira sajnálom, hogy csúnyán beszéltem Benivel! Nem érdemelte ki. Igen, elsüllyedt a hajó, igen, Beni miatt, de a barát az barát. Veszek neki egy csokit, tudom, hogy édesszájú.

Öszzetalálkoztunk edzésen, és meglepettem konstatáltam, hogy ő is vett nekem valamit. Aranyos a hozzáállásá, pedig én voltam rosszindulatú vele szemben. Jólesett, hogy meg akarja menteni a barátságunkat.

Jól esett, hogy gondolt rám, hogy belátta tetteit, hogy szeretné jóvátenni őket.

Beni és Berci

A „győzelem”:

Kicsi, szőke, fogszabályzós, kövérecske gyerek voltam. Próbáltam focizni, kosarazni, röpizni, de egyik sport se jött be annyira. az iskolánk portása egy szőke nő volt, aki nagyon jó kondiban tartotta magát, hozta-vitte a gyerekeket az iskolából. Sosem tudtam, miért. Egyszer rá mertem kérdezni, hogy-hogy, a gyerekei, vagy a nagynénjük? Letty néni válasza: én kajakedző is vagyok, edzésről edzésre viszem a gyerekeket, világbajnok lesz belőlük! Csatlakozol?

És így kerültem le a vízitelepre, ahol kicsit nyomasztott a víz közelsége, na meg bűze, illetve annyi gyerek volt, az 5 éves kisgyerekektől kezdve a nagyszájú, ámde alacsony 10 éves 5.-eseken át a tinédzserekig, akik olyan magasak és izmosak voltak, hogy csak pattanásos arcuk miatt tudtam megkülönböztetni őket a felnőttektől. Valami nagy, batár, kék, nehéz hajóba ültettek bele. Ott, aznap szerettem bele a vízi sportokba.

Télen úszóedzések, kondi, futás, nyáron pedig délelőtt, délután, este, folyamatosan edzés, versenyek. Nagyon féltem, mit mondanak még nem kiedzett testemre a társaim, akik nagyon ki vannak gyúrva. Nem tagadom, szorongással telt az első évem, hiszen se az alsó évfolyamba járó gyerekekkel, se a gimnazista versenyzőkkel nem tudtam szoros kapcsolatot kialakítani. De minden megváltozott életem első versenyén.

Volt egy korosztályomban versenyző csapattársam, aki majdnem egy évvel fiatalabb volt nálam, éretlen, de nagyon ügyes. A szülei, az edző, a társaink, mindenki nagy reményeket fűzött hozzá, hiszen egész évben keményen edzett, a legdrágább hajóban ment, a legjobb lapátot megvették neki a szülei. Gondoltam, majd lesz valami a versenyen, nem nyerni mentem oda, egy országos versenyen csak a legjobbak kapnak érmet, én pedig épp meg akartam kóstolni a verseny ízét. Mindig azzal biztattam magam, csak nem lehetek olyan rossz élesben, hiszen már lement 8 kiló, az átlagnál magasabb vagyok, és sok időt fordítottam a helyes kajakozási technika elsajátítására.

Elindult a verseny. Nagyon nehéz volt az eleje. Össze-vissza csapkodtam a lapátomat, nagyon nagyok voltak a hullámok, sokan voltunk, nem láttam, merre megyek, mentem a többiekkel együtt. Egy hosszabb távra, 2000 méterre nevezett az edzőm minket, és ebben a versenyszámban indultak az igazi klasszisok, na meg a legtöbb versenyző is itt indult el. Nem volt pályatartás, mehettünk egymás mellett nagyon közel is. A táv felénél elkezdtek elfáradni az ellenfeleim. A közel 30 indulóból úgy vettem észre, egész közel vagyok a top 10-hez. Az utolsó negyeden már teljesen elfogytak a rövidtávhoz szokott versenyzők. Mostmár az élbolyban eveztem. Az utolsó csapásokat már vörös szemmel, lihegve, savas izomzattal tettem meg.

Negyedik lettem.

Végtelenül elszomorodtam. A csapattársaim üdvrivalgásban törtek ki, hiszen Boti, az egyesületünk sportolója, a vetélytársam megnyerte a futamát. Ő hazavihet egy érmet, ráadásul egy aranyat. Én nem lehetek ott a dobogón, de ő igen. Kihívták mérlegelni. Az azt jelenti, hogy megnézik a hajó súlyát, hogy nem könnyített kajakkal evezett-e, megfelelt-e a szabályoknak. Kimentem a partra, leraktam a hajómat és evezőmet, és leültem vizet inni. Nem akartam megnézni Botinak az eredményhirdetését, ahol az elsőnek járó érmet átadják neki.

Letty, az edző fut felém. „Roli, azonnal gyere ide!”

Nagyon megijedtem. De hát én nem tettem semmit’

„Kizárták Botit a versenyből, mert nem volt meg a hajó súlya, 40dkg hiányzott a hajóból. Nem súlyolta be a verseny előtt. Ez tudod mit jelent? Nincs első helyezett. Ezért a másodiknak beért lesz az első, aki 3.-nak ért be, az a második. Mindenki egyel feljebb lép a dobogó fokán.” mondta Letty a végén mosolyogva.

„Tehát…3. lettem?” kérdem hitetlenkedve.

Jól esett ott állni életem 1. versenyén a dobogón, kezet fogni a többi helyezettel, látni a csillogó szemeket, villogó vakukat. Megcsináltam.

Roli