Interjú öregdiákjainkkal, a pályaorientációs nap előadóival

Idén november 29-én került megrendezésre iskolánkban a pályaorientációs nap, mely során diákjaink számos informáló jellegű előadáson vehettek rész. A prezentációk széles palettája lehetővé tette, hogy minden tanuló megtalálhassa a számára legmegfelelőbbet. Az esemény talán legérdekesebb részlete azonban az volt, hogy öregdiákjaink is bemutathatták, hogy milyen egyetemi képzésen vesznek jelenleg részt, illetve milyen munkahelyen helyezkedtek el tanulmányaikat követően. A program végeztével meginterjúvoltuk hét, sikeres és elszánt volt batyis diákot, többek között a rendezvényen megélt tapasztalataikról és a gimnáziumunkba való visszatérésről. Cikkünk mindemellett lehetőséget nyújt betekinteni azoknak az előadásoknak a töredékébe, amelyeken esetlegesen nem sikerült részt venned, és választ kaphatsz olyan kérdésekre is, amelyeket nem tudtál feltenni. Ismerkedj meg te is tehetséges és tájékozott interjúalanyainkkal!

1. Antal Ákos – Mechatronika és egészségügy

• Milyen érzés volt ismét visszatérni iskolánkba, immár előadói szerepben?

• Különleges érzés volt belépni az iskolába úgy, hogy most nem diákként érkeztem. Emlékszem, hogy én egyáltalán nem tudtam végzősként, hogy melyik egyetemi szak mit jelent, azt meg pláne nem, hogy melyiket válasszam. Örülök, hogy most kicsit meséltem az én tapasztalataimról, remélem ezzel segítettem a diákoknak a gondolkodásban. Jó volt azt is érezni, hogy lelkesek a batyis diákok, többen érdeklődtek a mérnöki pálya iránt.

• Van olyan kedves emléked a gimnáziumi évekből, amit szívesen megosztanál velünk?

• Nem egy egyedi élményt emelnék ki, inkább a közeget, amit a Batyiban megtapasztaltam. Szerettem reggel bemenni suliba, mert mindig vártam, hogy találkozzak a barátaimmal az évfolyamról, akikkel amúgy azóta is tartom a kapcsolatot.

• Megtennéd, hogy röviden betekintést adsz abba, hogy miért is választottad a jelenlegi szakmádat/egyetemi szakodat?

• A gimi végén azért döntöttem egy mérnöki szak mellett, mert szerettem a matekot, a fizikát és általában a problémák megoldását. A mechatronika egy izgalmas új területnek tűnt, ami ráadásul több területet felölel, így egy kicsit azt éreztem, hogy nem kell még döntenem, mert ezek közül a területek közül választhatok az egyetem során. Később az alapképzés során elkezdtem érdeklődni az orvosi alkalmazások iránt, úgy éreztem, hogy ez lehet az egyik legérdekesebb, és leghasznosabb alkalmazása a mérnöki tudásnak, ezért döntöttem az egészségügyi mérnök mesterszak mellett.

  
  

• Meg tudnád fogalmazni egy mondatban, hogy mit tanácsolnál a pályaválasztás előtt álló diákjainknak?

• Egyrészt azt mondanám, hogy ne aggódják túl, mert ezen a döntésen még sokszor lehet módosítani, vagy akár finomítani, másrészt pedig hogy ne ijedjenek meg és merjenek bevállalósak lenni, ha olyanra vágynak ami egy nehéz döntést igényel.

2. Becz Bernadett – Pszichológia

• Milyen érzés volt ismét visszatérni iskolánkba, immár előadói szerepben?

• Amint felértem a lépcsőn, épp mondtam is a kedves gimis tanáraimnak, hogy mennyire természetes és otthonos érzést kelt ez az egész: belépni a suli ajtaján, végigsétálni az aulán és felbattyogni a lépcsőn. Mintha csak tegnap csináltam volna végig utoljára ezt a megszokott mozdulatsort, és nem telt volna el öt és fél év azóta, hogy elballagtam. Ha pedig a pályaorientációs nap egyik előadójaként legalább egy érdeklődőnek tudtam hasznos dolgokat mondani a hivatásomról, már boldog vagyok. Az előadást igyekeztem realisztikusra tervezni, hiszen igen népszerű, mondhatni felkapott lett mostanában a pszichológia szak. Sokan bele sem gondolnak, valójában mivel jár együtt a terapeutává válás: hogy alsó hangon másfél évtizedig kell folyamatosan tanulni sok-sok pénzt belefektetve a továbbképzésekbe, önismeretbe. A túlzottan idealisztikus képet szerettem volna árnyalni a valósággal, hogy tényleg az menjen a képzésre, aki komolyan gondolja, és tudja vállalni ezt a hosszú és költséges képzési folyamatot.

• Van olyan kedves emléked a gimnáziumi évekből, amit szívesen megosztanál velünk?

• Erősen gondolkoznom kell, hogy olyan emléket idézzek most fel, ami publikus, mert nyilván ilyenkor a közös hülyéskedések és a felvállalhatatlan sztorik jutnak eszembe. Bennem egyébként nagyon intenzíven él az utolsó, végzős évünk, a maga kettősségével. Egyrészt nyolc év az nyolc év, szerettem ide járni, itt nőttem fel, nyilván nehéz volt az elválás. Másrészt már nagyon vágytam valami új dologra, új arcokkal, és abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy már akkor biztos voltam abban, hogy milyen szakon szeretnék tovább tanulni, így nagyon vártam már az egyetemet. Csodálatos élmény volt a szalagavatónk, a ballagásunk, az utolsó tanóráink, a szerenádok és a bankett is, és az utolsó osztályszintű kiruccanás a Velencei-tónál. Azt hiszem, ezek az események lelkileg is segítettek megélni és elfogadni, hogy igen, most egy mérföldkőhöz érkezett az életem, és fontos változás jön.

• Megtennéd, hogy röviden betekintést adsz abba, hogy miért is választottad a jelenlegi szakmádat/egyetemi szakodat?

• Számos dolog vezetett el ide. Egyrészt rengeteget köszönhetek Szertics Péter előadásainak és Csikós Gábor pszichológia fakultációjának a suliban, mindketten rendkívül szemléletformálóak voltak számomra. Nekik köszönhetően már kilencedik osztály elején elkezdett motoszkálni bennem a pszichológia iránti szenvedélyes érdeklődés. Néhány évvel később pedig óriási hatást gyakorolt rám a Terápia című magyar sorozat is, amelyben Mácsai Pál játszotta a főszereplő pszichoterapeutát. Meg aztán utolsó gimis éveimben, amikor már elkezdett úgy-ahogy benőni a fejem lágya, minden töriórán szerettem ítélkezésmentesen eltűnődni azon, hogy a klasszikus gonosz történelmi figurák személyiségfejlődése hogyan csúszhatott félre, irodalomórákon pedig ösztönösen a lélektani művek vonzottak, imádtam boncolgatni a szereplők lelki világát és nyomon követni a karakterfejlődésüket. Egész kamaszkoromban nagyon elmélkedős, elemző típusú személyiség voltam, aki a dolgok mély megértésére törekszik. Azt hiszem, ezek a dolgok rakódtak egymásra, amikor eldöntöttem, hogy pszichológus leszek.

• Meg tudnád fogalmazni egy mondatban, hogy mit tanácsolnál a pályaválasztás előtt álló diákjainknak?

• Legyetek nyitottak, járjatok el nyílt napokra is akár, mindenképpen több forrásból tájékozódjatok. Ne hagyjátok, hogy mások döntsenek helyettetek, és azt se, hogy a saját kishitűségetek miatt ne merjetek bejelölni egy bizonyos álomszakot, csak azért, mert sok pont kell a bekerüléshez.

3. Budaházy Béla – Programtervező informatika

• Milyen érzés volt ismét visszatérni iskolánkba, immár előadói szerepben?

• Érdekes, de mindenféleképpen jó érzés volt, hogy vissza tudtam menni és a régi tanáraimmal beszélgetni picit. Meg az is, hogy egy-egy régi hagyományban újra részem volt, mint a kisboltos kávéban.

• Van olyan kedves emléked a gimnáziumi évekből, amit szívesen megosztanál velünk?

• Ami az olvasóknak is ismerős lehet: Kása Péter tanár úr óráin a nagy focákra és Kecskemétiné tanárnő óráin a végtelen sztorizgatásokra mindig szívesen gondolok vissza.

• Megtennéd, hogy röviden betekintést adsz abba, hogy miért is választottad a jelenlegi szakmádat/egyetemi szakodat?

• Eredetileg azért választottam a programozást, mert a matekhoz, infóhoz kötődtem mindig is. Most már viszont kicsit másképp tekintek rá vissza, mivel egy nagyobb cégnél is ki tudtam próbálni magam. Élvezem a gondolkodtató feladatok megoldását, amiben így bőven van részem. Olyan mintha rejtvényeket kellene fejteni. Ha valakinek az a célja, hogy kvázi kreatív problémamegoldás legyen a munkája sok home office-szal, akkor az infó vagy akár azon belül a programozás jó irány tud lenni.

• Meg tudnád fogalmazni egy mondatban, hogy mit tanácsolnál a pályaválasztás előtt álló diákjainknak?

• Olyan szakot válasszatok, ami tényleg érdekel is, kérjetek meg egy odajárót, hogy meséljen és ne aggódjatok, amiatt, hogy még ijesztőnek hangzanak a tárgyak, majd tanultok róluk.

4. Györök Bendegúz – Mechatronika és az önvezető autók, drónok

• Milyen érzés volt ismét visszatérni iskolánkba, immár előadói szerepben?

• Nagyon jó érzés volt újra az ismerős folyosókon járni. Annak kifejezetten örültem, hogy tudtam pár szót váltani néhány volt tanárommal, úgyhogy összességében nagyon pozitív élmény volt a “visszatérés”.

• Van olyan kedves emléked a gimnáziumi évekből, amit szívesen megosztanál velünk?

• Persze sok szép emlékem van abból az időből, de így kifejezetten egyet nem tudnék kiemelni. Talán a gimiben kötött barátságokat mondanám, amik a mai napig tartanak.

• Megtennéd, hogy röviden betekintést adsz abba, hogy miért is választottad a jelenlegi szakmádat/egyetemi szakodat?

• Gimiben nem nagyon tudtam eldönteni, hogy mit szeretnék tanulni az egyetemen. Szerettem a matekot és a fizikát, így azt azért tudtam, hogy valami mérnöki szakot, de azon belül egyrészt nem is ismertem annyira a különböző lehetőségeket, másrészt nem tudtam eldönteni, hogy hosszú távon mivel szeretnék majd foglalkozni. A mechatronikai mérnöki szak pont amiatt tűnt jó választásnak, mert több mérnöki területre is betekintést nyújt, így az alapszak során el tudtam dönteni, hogy a melyik az a szűkebb terület, ami a legjobban érdekel.

• Meg tudnád fogalmazni egy mondatban, hogy mit tanácsolnál a pályaválasztás előtt álló diákjainknak?

• Olyan témával foglalkozzatok, amit szerettek csinálni. Vagy fordítva is igaz: ne foglalkozzatok (túl sokat) olyan témával, amit nem szerettek csinálni.

5. Havalda Bence – Színészet, újságírás, kreatívírás, regényírás

• Milyen érzés volt ismét visszatérni az iskolánkba, immár előadói szemmel?

• Összességében jó volt, én szerettem ide járni, sok jó emlékem van a Batyiból. Mint ezt most is volt alkalmam megtapasztalni, szerettek a tanárok és jó érzés, amikor erről visszacsatolást kap az ember. Én mondjuk az ott töltött éveim alatt is úgy érzem, hogy jó kapcsolatot ápoltam a tanáraim nagy részével és most ez megerősítést nyert bennem. Megnéztem a tablónkat, az is kellemes nosztalgia volt. Csak hát, ugye az évek. Az mindig megsavanyítja kicsit az emlékeket, amikor az emberben tudatosul, hogy tizenöt éve volt majdnem, hogy elballagott. Rohadt öregnek érzem magam ettől. Az viszont megint csak jó, hogy tudom, hogy a Batyi diákjainak érdemes beszélni, mert egy befogadó, érdeklődő közeg. Ebben most sem kellett csalódnom.

• Van olyan kellemes emléked a gimnáziumi évekből, amit szívesen megosztanál velünk?

• Hát annak lehet a tanárok nem örülnének, ha elmesélném. Nem gondolom, hogy nagyon rossz diák voltam, mert nem, de azért nem is rólam kell példát venni. Én voltam az egyetlen diák szerintem az iskola történelmében, akit kitiltottak németóráról. Megkért a tanárnő, hogy idén, ha lehet, már ne menjek, megígéri, hogy nem fog beírni hiányzónak. Hozzátartozik, hogy ez már az érettségi év volt és talán március, úgyhogy nem volt sok hátra az évből. Nem érettségiztem németből. Tényleg nem sok értelme volt ott unatkozom, sokkal hasznosabb dolgokkal is tölthettem az időm. (Persze nem töltöttem.)

  
  

  De rengeteg hülyeséget csináltunk. Ráadásul a tanáraink mindig támogattak benne, hagyták, hogy kiéljük a kreativitásunkat a legelmeháborodottabb ötletekkel is. Egy rajzolt tehenet nevelgetett az egész osztály a padomon majdnem másfél évig, még a ballagási videónkban is kapott egy képkockát.

  
  

  Szóval talán azt kell itt kiemelnem, hogy sosem akartak minket egységesre nyírni. Senki nem várta el, hogy beilleszkedjünk a sorba, még akkor sem, ha esetleg ezzel bomlaszottuk a rendszert. Ahhoz, hogy valaki ki tudjon emelkedni a tömegből, ahhoz előbb szembe kell szállnia a rendszerrel, amiből ki akar törni. Ezt a mi tanáraink tudták és támogatták is, még ha meg is nehezítettük a tanórákat olykor-olykor.

• Megtennéd, hogy rövid betekintést adsz abba, hogy miért is választottad a jelenlegi szakmádat?

• Nem tudok mást. Én nem vagyok alkalmas arra, hogy olyat csináljak, ami nem okoz örömöt. Nekem két szakmám van: az írás, és a tanítás, egyiktől sem lesz az ember milliárdos, de mindkettőt imádom.

  
  

  Azért írok, mert nem tudok nem írni. Mert ha néhány napig nem ülök le történeteket szőni, akkor már hiányzik. Ott élnek bennem a világaim, reggel, délben, este ezeken pörög az agyam és minden pillanatát szenvedéllyel tudom szeretni.

  
  

  Ennek az ellenpólusai a gyerekek. Egyszerűen amikor elmegyek úszást, vagy judót tanítani, akkor csak kikapcsol az agyam, az a sok kis majom felszabadít, végre tud pihenni az elmém, ami addig megállás nélkül pörgött. Én azért járok dolgozni, hogy kicsit kikapcsolódjak.

  
  

• Meg tudnád fogalmazni egy mondatban, hogy mit tanácsolnál a pályaválasztás előtt álló diákjainknak?

• Egyben nem, de igyekszem rövidre fogni. Azt csináld, ami boldoggá tesz! Szeress valamit (bármit) szenvedéllyel és csináld azt. Ne foglalkozz azzal, hogy mit mondanak a szüleid, nem foglalkozz azzal, hogy mit mondanak a tanáraid, csak találd ki, hogy mit szeretnél csinálni és csináld azt. Találd ki, hogyan lehet vele pénzt keresni és nosza. Mert ez lesz az életed egyik legfontosabb szegmense. Túl hamar eljön az az átkozott tizenöt éves osztálytalálkozó ahhoz, hogy olyat csinálj, amit nem szeretsz.

6. Ujvári Adél – Egy orvostanhallgató mindennapjai

• Milyen érzés volt ismét visszatérni iskolánkba, immár előadói szerepben?

  
  

• A volt iskolámba visszatérni öreg diákként rendkívül nosztalgikus volt. A környezet sokat változott de a gimnázium szelleme ugyanaz maradt. Rohangáló gyerekek a folyosón és rám mosolygó tanárok, olyan volt mintha ez a három év el sem telt volna.

• Van olyan kedves emléked a gimnáziumi évekből, amit szívesen megosztanál velünk?

• Az én legkedvesebb emlékem a gimiből nem egy esemény hanem egy személy. Az én osztályfőnököm Szerticsné Pinczés Mária volt. Bármi problémám volt mindig fordulhattam hozzá. Egy csupa szív lélek második nagymama volt nekünk.

  
  

• Megtennéd, hogy röviden betekintést adsz abba, hogy miért is választottad a jelenlegi szakmádat/egyetemi szakodat?

• A jelenlegi pályámat orvostanhallgatóként én egyszerű szempontok alapján választottam. Szerettem a biológiát és szerettem volna segíteni az embereken. Tudtam hogy képes leszek leülni tanulni és végig tudom csinálni, így kihívást kerestem amit meg is kaptam.

• Meg tudnád fogalmazni egy mondatban, hogy mit tanácsolnál a pályaválasztás előtt álló diákjainknak?

  
  

• A tanácsom: Légy nyitott!

7. Zsubori Eszter – Product design, digitális terméktervezés

• Milyen érzés volt ismét visszatérni iskolánkba, immár előadói szerepben?

• Kíváncsi voltam, hogy mennyire lesz nosztalgikus újra az épületben járni, a régi osztálytermemre már nem is emlékeztem, de a könyvtár szaga sok kellemes emléket felidézett.

• Van olyan kedves emléked a gimnáziumi évekből, amit szívesen megosztanál velünk?

• Szerettem gimibe járni, nem hiszem, hogy ki tudnék emelni egy-egy dolgot. Szünetekben körbe-körbe sétáltunk a folyosókon és az udvaron, meglátogattuk Ica nénit a büfében, nevetgéltünk – ezek a pillanatok ugranak be, ha visszagondolok azokra az évekre.

• Megtennéd, hogy röviden betekintést adsz abba, hogy miért is választottad a jelenlegi szakmádat/egyetemi szakodat?

• Az BME-t azért választottam, mert szerettem a matekot, a pályaválasztásom pedig menet közben alakult: nem is kerestem munkát, amikor felajánlottak egy félállást, amit végül elvállaltam a mesterképzés mellett, és azóta is ezen a területen dolgozom. Elfogadtam egy felkínált lehetőséget, és megnéztem, hogy alakul. Szerencsére jól :)

  
  

• Meg tudnád fogalmazni egy mondatban, hogy mit tanácsolnál a pályaválasztás előtt álló diákjainknak?

• Azt tanácsolom, hogy semmilyen döntés vagy választás nem végleges, ha valami érdekel, próbáld ki, ha pedig nem olyan, mint amilyenre számítottál, válts.

Rozgonyi Gréta