top of page

Erasmus+ pályázati beszámoló – Interjú Lendvai Emese és Patai Ágnes tanárnőkkel

Az Erasmus-program régóta biztosítja felnőtteknek és diákoknak egyaránt a külföldi ismeretszerzés lehetőségét az Európai Unión belül. A szakmai fejlődés mellett, amelyet egy-egy ilyen utazás nyújthat, a személyes látókör bővítését is elősegíti egy eddig ismeretlen kultúrába való integrálódás, ha csak rövid időre történik is. Mindemellett a globális szemléletmód egy rendkívül fontos készség, amelynek elsajátítása az élet bármely területén előnyünkre válhat.


Iskolánk két pedagógusának, Lendvai Emese és Patai Ágnes tanárnőnek, támogatásra érdemesnek minősített pályázatuk által, lehetőségük nyílt két hetet az írországi Dublinban tölteni az Erasmus+ Mobilitási projektek keretében. Az InterEducation képzésén számos tudásanyagra és izgalmas tapasztalásokra tehettek szert, amelyekről egy rövid interjú keretein belül mesélt nekünk.



Miért döntöttek úgy, hogy megpályázzák a kiutazást? Mi volt a legfőbb motivációjuk, amely a jelentkezésre ösztökélte Önöket?


Úgy éreztük, az intézménynek vérpezsdítő innovációkra van szüksége, és szívesen állnánk ezeknek a kezdeményezéseknek az élére. Nem tudtuk, mennyire lesz a nevelőtestület nyitott az importált tudásra, de legalább meg szerettük volna próbálni.


Izgalmas kihívásnak ígérkezett maga a pályázat folyamata is, bár igazán nagy esélye azoknak az intézményeknek van, ahonnan egy nagyobb közösség tud pályázni közös célok érdekében. Ezért is éreztük különösen nagy sikernek, hogy két pályázóval is be tudtunk kerülni a támogatottak körébe.  

 

Volt lehetőségük kiválasztani a mobilitási projekt helyszínét, jelen esetben az írországi Dublint?


Igen, rengeteg lehetőség közül lehetett választani mind térben, mind pedig időben. A választást az egyéni és az intézményi célok és lehetőségek összhangja határozza meg általában: jelen esetben olyan képzést kerestünk, amely segít megújítani iskolánk korszerű oktató-nevelő munkájához nélkülözhetetlen módszertani készletét. Írország köztudomásúan progresszív, liberális és a kompetenciamérések tekintetében élenjáró ország, ami számunkra nagyon szimpatikus volt.


Miért tartják hasznosnak az ilyen jellegű programokon való részvételt? Tanácsolnák iskolánk diákjainak, hogy a későbbiekben ők is nyitottak legyenek hasonló tapasztalásokra?


A saját tanítványainknak sokat meséltünk az élményeinkről, és kifejezetten ajánlottuk az Erasmus-pályázatokban rejlő lehetőségek maximális kiaknázását. Az ilyen jellegű - akár rövidebb, akár hosszabb - külföldi tanulmányutak lehetőséget teremtenek adott szakterületeken való tapasztalatcserére, kulturális horizontbővítésre, valamint a tanított nyelveink, a francia és a német mellett az angol nyelvtudás pallérozására is. Mivel a pályázat elkészítése nagyon komoly szakmai munka, a pályázót már a kiutazást megelőzően arra ösztönzi, hogy perspektívákban gondolkodjon, és céljait egy nagyobb időintervallum keretein belül fogalmazza meg. Ez már önmagában is nagyon hasznos az egyén számára, hiszen a hosszú távú stratégiához taktikai lépéseket kell hozzárendelnie.

 

Ki tudnának emelni egy eseményt, amelyet a legizgalmasabbnak tartottak írországi utazásuk során?


A wellbeing, a tanári jól-lét az írek számára kiemelten fontos tényező, így nemcsak a szakmai képzés, hanem a szabadidő aktív és kellemes eltöltése is meghatározó volt. Így két dolgot emelnénk ki: egy szakmai és egy szabadidős tevékenységet. Szakmai szempontból a leghasznosabbaknak az iskolalátogatások bizonyultak, ahol azt tapasztaltuk, hogy hatékony, innovatív, cselekedtető és nem magolásra kényszerítő, jellemzően kiscsoportos munka zajlik, és az átadott ismeretanyag az aktualitásokra mindig reflektál (pl. a politikai választások tanulságait nem tabusították, hanem történelemórán a közösen megbeszélték). Minden iskolai közösségi helyiségben propagálták a társadalmi elfogadást (pl. a nemi identitásét). A legkedvesebb szabadidős programunk az Észak-Írországba tett látogatásunk volt.  


Mennyire tudták változatosan eltölteni a külföldön tartózkodásuk idejét? Hogy teltek a napjaik, milyen tevékenységekkel foglalkoztak leginkább?


A szervező intézmény, akivel szerződéses kapcsolatban álltunk, egy rendkívül intenzív, ingerdús és változatos programcsomagot állított össze számunkra. Napjaink egy része a közoktatás különböző formáit járta körül pl. tréningek, iskolalátogatások vagy workshopok keretein belül; a másik részében pedig kulturális jellegű programokon vettünk részt. Utóbbiak múzeumlátogatások, irodalmi estek, dublini és vidéki kirándulások vagy városnéző utak voltak.

 

Megemlítenének néhányat azokból a szerteágazó ismeretekből, amelyet

a különböző képzéseken szereztek?


Betekintést nyertünk az ír iskolarendszerbe és a kulturális-történelmi hagyományokba, ezenkívül a tanítási módszereink is sokrétűen fejlődtek pl. a már említett cselekedtetve tanítás koncepciójával vagy az oktatás személyre szabhatóságának lehetőségeivel.









Véleményük szerint lesz módjuk a megszerzett tudást a hétköznapi iskolai életben is hasznosítani, alkalmazni?


Kétségekkel küzdünk, de amennyiben a módszertani megújulások ezen lehetőségeire kapunk felhatalmazást az iskola vezetőségétől, minden bizonnyal. A fogékonyság sajnos társadalmi szinten sincs jelen hazánkban, meglátásunk szerint azonban az oktatás jelenleg még kevésbé nyitott az innovációra.

 

Kötöttek-e új kapcsolatokat, ismertek-e meg inspiráló személyeket, akikkel továbbra is szeretnének érintkezésben maradni?


Igen, külföldi kollégáink (pl. olasz és litván), előadóink, ill. azok az ír pedagógusok, akiket a hospitálásaink során megismertünk, rendkívül inspiráló tapasztalatokról számoltak be. Találkoztunk egy Írországban ragadt magyar testnevelővel, aki egy magániskolában dolgozik, munkáját mind anyagilag, mind pedig szellemi értelemben megbecsültnek érzi, és sajnálattal konstatálja a magyar közoktatásban zajló folyamatokat.

 


Az utazásról készített képes beszámolót iskolánk honlapján, a https://szbkg.hu/ oldalon vagy az alábbi felületen éritek el:



Ha pedig magáról a pályázatról olvasnátok bővebben, azt ezeken a linkeken keresztül tehetitek meg:



Rozgonyi Gréta

bottom of page