Ajánló Anne Frank naplójáról
- SZBKG Iskolaújság
- Jan 27, 2024
- 3 min read
Updated: May 20, 2024
Január 27-én a holokausztra emlékezünk meg szerte a világ minden táján. Ebből az alkalomból gondoltam, hogy bemutatnám nektek a megemlékezéshez kapcsolódóan Anne Frank naplóját egy könyvajánló formájában.
Anneliese Marie Frank, ahogyan a legtöbben ismerik Anne Frank egy német zsidó származású kislány, aki a második világháború idejében íródott naplója miatt vált ismertté. 1933-ban került hatalomra Adolf Hitler, aki gyökeresen megváltoztatta Anne életét és még másokét is egyaránt. Megfogalmazta a fajelméletet, ami azt mondja ki, hogy az emberi fajok között vannak felsőbb- és alsóbbrendűek. Az elnyomottak csoportjába tartoztak elsősorban a zsidók, de például a fogyatékosok és a romák is ide sorolhatóak. A Frank család ennek a törvény bevezetésének következtében hagyta el Németországot, és költöztek el Hollandiába.
Anne naplójában arról a kicsivel több, mint két évig tartó időszakról számol be, amikor a zsidóüldözők elől rejtőzködött családjával 1942. júl. 6-tól 1944. aug. 1-ig. A történet legelején még nem költöztek be a Prinsengracht 263-as szám alatt található úgynevezett: „Hátsó traktusba”, egy kis ideig még betekintést nyerhetünk a lány mindennapi életébe. Hétköznapjai nagyvonalakban megegyeztek a mostani iskolás lányok életével. A napló kezdetén nyár van, és az iskolában éppen bizonyítványosztáson estek túl, és élvezik a nyári szünet kezdetét, ám érződik, hogy hamarosan valami nagyon rossz vár a Zsidó Líceum tanulóira. Amikor a lány nővére megkapja a behívóját kényszermunka szolgálatra, Frankék később a van Pel családdal és Fritz Pfefferrel együtt élnek Anne apukájának volt munkahelyének eldugott lakrészében. Miep Gies, Bep Voskuilj, Johannes Kleiman és Victor Kugler segítségével laknak itt titokban több éven keresztül.
A napló hátralévő részében Anne ott töltött napjairól olvashatunk. Tömérdek szabályt kellett betartaniuk szigorú napirendjük miatt, melyet nem volt szabad megszegni hiszen lebukásuk esélyét növelték volna vele. Ilyen volt például: mikor ehetnek, használhatják a mosdót, nézhetnek ki az ablakon, illetve a napnak mely időszakában tudnak kicsit szellősebben mozogni a házban. Természetesen minden ember be tudja tartani ezeket a szabályokat legtöbb esetben, viszont szörnyen monoton és megterhelő huzamosabb időn keresztül. Semmi magánszférával nem rendelkeztek, ennek eredményeként születtek az óriási csetepaték a lakók között, melyekről gyakran olvashatunk a könyvben.
Végezetül Anne kitartása és emberiségbe vetett jóhiszeműsége miatt gondolom főként azt, hogy érdemes elolvasni a kötetet. Már két éve vettem a kezembe ezt a regényt, de még mindig emlékszem, mennyi erőt lehetett belőle meríteni. Előfordul, hogy meginog, de sose adja fel véglegesen a reményt, bízik a jövőben, mondván, majd csak eljön a jó is. A rádióban folyton hallgatják a híreket remélve, egyszer csak megérkeznek a Szövetségesek hozzájuk is. Arról álmodozik, hogy szeretné magát kipróbálni regényíróként. Egy alkalommal meghallja a rádióban, hogy ki fognak adni minden olyan naplót, ami a háború ideje alatt íródott, abban a percben szaladt egyből a naplójának a kéziratát szerkeszteni. Úgy vélem egy olyan ember, aki éhezik, retteg, nem tudja, mit hoz a holnap és bombázások zajára alszik el, mindezek ellenére ilyen pozitivitással néz a világra és az emberekre, ritka és becsületre méltó személyiség.
Amszterdami otthonukból mára múzeumot készíttetettek (Vigyázat, óriási a várólista, 1-2 hónappal foglaljatok előre, ha belülről is meg szeretnétek nézni a házat.) Szerintem érdekes megtekinteni, ha ismered a hely háttértörténetét. Az eredeti naplóból megtekinthető egy kis részlet is a kiállításon. Nem messze a háztól egy szobrot is emeltek tiszteletére. A beszámolómat pedig szeretném két érdekes Anne-nel kapcsolatos oldal ajánlásával zárni. Az egyik az említett múzeumnak a weboldala, ahol bővebb információkat is megtalálhattok, a másik oldalon pedig egy információ dúsabb életrajzot tekinthettek meg.
Müller Emília
Comments